Blog

Szeretném, ha látnátok, hogy milyen ütemben nő a nordmann fenyő. Sokan el sem hiszik, hogy 8-10 év is szükséges lehet, míg a karácsonyfa eléri a karácsonyfa méretet. Az alábbi ültetvény konténeres (földlabdás) három éves csemetével lett elültetve 2019-ben. Talajelőkészítés: trágyázás és szántás. Tehát minden adott ahhoz, hogy a növények optimálisan fejlődjenek.  Az állomány jelenleg 5 éves.

A sok tavaszi esőnek hála nagyon szépen megindultak idén a növények:

Az első képen a májusi állapot, hajtás után.

A második képem a márciusi állapot, még hajtás előtt.

Amúgy így néz ki egy friss telepítés. A képen nordmann fenyő látható.

Ezekből 6-8 év múlva gyönyörű karácsonyfák lesznek.

Az elültetett csemeték három évesek voltak.

Nordmannból idén 4000 darabot telepítettünk.

Fenyőt ősszel vagy tavasszal érdemes ültetni, figyelemmel kísérve a hőmérsékleti és csapadékviszonyokat. Az őszi ültetésnél kerüljük el a szeptemberi melegeket és lehetőleg októberben ültessünk, még a fagy beállta előtt. Tavasszal pedig a fagy elmúltával, még a nagyobb melegek érkezte előtt márciusban. Fontos, hogy a talajban legyen nedvesség, de semmiképpen ne legyen sáros, mert az akadályozza a tömörítést. A legjobb, ha egy jó esőt követően pár nap szikkadás után fogunk hozzá a telepítéshez.

Lépések:

1. Talajelőkészítés: a legjobb, ha szántott földbe ültetünk, de ne essünk kétségbe, ha ilyen nem áll rendelkezésünkre, mert a nordmann fenyőnk meg fog éledni nem szántott földben is. Fontos azonban a gyomtalanítás ültetés előtt.
2. Megfelelő csemete kiválasztása: nagyon sokan árulnak csemetét és ezek minősége nagyon változó. A legjobb, ha jó előmenetellel rendelkező csemetekerttől vásárolunk, így kisebb az esélye annak, hogy hagyományos jegenye fenyőt vásároljunk, amely szépségben messze elmarad a nordmann fenyőtől. Csemete korban még nehéz felismerni a különbségeket, de azért vannak árulkodó jelek. A nordmann fenyőnek nagyon vastag, húsos levelei vannak és ez már csemete korban megmutatkozik. A törzse vastag és erős. Ültethetünk szabad gyökerű csemetét (nincs földlabdája) vagy konténeres-földlabdás csemetét. Utóbbi ugyan drágább, de egyrészről sokkal jobbak a megéledési esélyei, másrészről töretlenül fejlődik, így hamarabb lesz belőle kis fa – legalábbis ez az én tapasztalatom. Az első két-három évben van a legtöbb munka az ültetvénnyel, így a saját tapasztalatom szerint nem árt ezt az időszakot lerövidíteni. Amennyivel drágább a konténeres csemete, azt bőven kárpótolja a jobb megéledés és a gyorsabb növekedés miatti gyomtalanítási költségcsökkenés.
3. Ültetés: mennyiségtől függ, hogy milyen eszközzel célszerű ültetni. De bármilyen eszközt is választunk a lépések mindig ugyanazok. A nagyobb üzemekben traktorral ültetnek, a kisebbekben ékásóval. Mire figyeljünk ültetéskor? Ha nagyobb mennyiséget ültetünk érdemes madzagot kifeszíteni, hogy soraink szép egyenesek legyenek, ezzel a későbbi művelésnél sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat. Javasolt sortávolság, ha korán – a fák méteres korában – kezdjük a ritkítást 1 méter. Ha később szeretnénk elkezdeni vágni, akkor olyan távolságra ültessük, hogy a fák ne érjenek össze, mert deformálják egymást. Pl. egy kétméteres fa szélessége megközelíti a másfél métert, így célszerű ekkora közöket hagyni.  Ha már ki van feszítve a madzag ékásóval vagy földkiemelő lyukfúróval (konténereshez csak ez utóbbi jó, hogy a földlabda beleférjen) elkezdünk 20-30 cm mély lyukat tenni a megfelelő távolságra, amibe aztán belehelyezzük a csemetéket. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a csemetéknek ne kunkorodjon vissza a gyökere, mert akkor elpusztul. A gyökerek szépen nézzenek lefelé a lyukban és a csemetét olyan magasságba igazítsuk a lyuk pereméhez, ahogy addig volt. Ezt követően az ékásóval alaposan tömörítsük neki vékony rétegben földet. Ez fontos mozzanat: ezzel kerüljük el, hogy a gyökér melletti részek levegősek maradjanak. Majd a még megmaradó apró lyukat betemetjük és megtapossuk. Ha jól csináltuk, a csemeténk egyenesen áll és ha két újjal finoman meghúzzuk, akkor nem kezd el feljönni. Ha mégis csináljuk újra. Ha ezeket a lépéseket követjük, akkor szép lesz az ültetvényünk. Ezeket a lépéseket követve egyéb lombos fákat is sikeresen ültethetünk.

konténeres csemete

szabad gyökerű csemete

Jókai Mór: Ültess fát!

Ültess fát! 
Hogyha mást nem, 
lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz,
gondot ő visel reád.

Jó tavasszal nyit virágot, 
messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája, 
ingyen hallgathatod szavát.
Ültess fát!

Az örökzöldek tisztelete világszerte a legtöbb ókori vallás egyik központi eleme, amely a megújuló életet jelképezi. A Mithras kultuszban fákat díszítettek a téli napforduló idején a napisten tiszteletére. Az északi tájakon fenyőágakkal díszítették a házat, hogy a rossz szellemeket elűzzék, illetve a zöld ágak a reményt szimbolizálták, hogy a tél nehezén túl vannak és ismét közeledik a tavasz. Sokan úgy hitték, hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek így a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket.

Az ókori egyiptomiak egyik legjelentősebb istene Ré volt, a napisten, akit legtöbbször napkoronggal a fején ábrázoltak. A szkarabeusz, napkorong és kosfejű férfi ábrázolásának kombinációja a felkelő, déli és lenyugvó napot jelentette számukra. Az egyiptomiak a téli napforduló idején – azaz mikor Ré elkezdett felgyógyulni és megerősödni – pálmalevélből készült gyékényszőnyeggel díszítették fel otthonaikat, ami a halál felett diadalmaskodó életet szimbolizálta.

A rómaiak az újévet babérkoszorúval köszöntötték és hatalmas lakomákat tartottak. A római világban a napfordulókor ünnepelt Saturnalia (dec. 17.) – amely során Saturnusra, a földművelés istenére emlékeztek – a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor (jan. 1.) a házakat és templomokat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak.

Nem véletlen, hogy a későbbiekben az ókeresztény egyház is (niceai zsinat i.sz. 325) ezt az időszakot választotta a karácsony, vagyis Jézus születésének évfordulójának megemlékezésére.

Az első írásos nyoma a karácsonyfa-állításnak 1419-ből származik. Egy freiburgi pék kapott megbízást Breisgauban, hogy egy fát díszítsen fel édességekkel a gyerekeinek. A 16. század folyamán Németország szerte már több említést olvashatunk a fa díszítésének hagyományáról, ahol egyre gyakrabban fenyőfa szerepel az utalásokban. A 19. századra teljesen elterjed a szokás Európa szerte.

Nagy lökést adott a karácsonyfa elterjedésének Viktória brit királynő és férje, Albert szász-coburg-gothai herceg, akik 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán népszerűsítik a szokást gyermekeik körében a feldíszített fenyőfa mellett. Viktória rendkívüli népszerűségének következtében a karácsonyfa állítás gyorsan divattá válik az a német mellett az angolszász nyelvterületeken is.

A szokás német nyelvterülteken gyorsan terjedt, így az Osztrák Monarchiában is eljutott, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek előszeretettel választották az ünneplésnek ezt a formáját. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot; érdekesség, hogy mikor 1860 karácsonyán Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.

Gilincsek Edgár

http://mult-kor.hu/20131224_a_karacsonyfa_tortenete